Valahogy már nem is rémlik, hogy honnan jött a kézműves világ megismerése iránti vágyam, de tény, hogy megvolt már egész kicsi koromban is. Menet közben sok mindent kipróbáltam, ami csak lehetőségként kínálkozott - hozzáteszem mindent csak hobbiszinten. Így kísérletezgettem a varrással is, vagyis az elején még csak valami nagyon hasonlóval, aztán gyakorolgattam, ügyesedtem, és rájöttem mi mindent lehet alkotni jó pár méter cérnával és némi, vagy épp kicsivel több anyaggal.
Eleinte a kisiskolás tűpárnákkal, edényfogókkal és hasonló finomságokkal kezdtem felfedezni a kézi varrás rejtelmeit, majd ezek sikerén felbuzdulva egyre közelebb merészkedtem édesanyám anno nászajándékba kapott varrógépéhez :) Elég jól össze is barátkoztunk a kis masinával, az ő viszonylag minimális és az én kezdetleges tudásom nagyon is jól illet egymáshoz, így kapcsolatunk egyre komolyabbá vált. Azért nem árt megjegyezni, hogy még mindig csupán csak hobbiszinten űzöm ezen tevékenységet :)
A diákszerelem azért valljuk be múlékony, jöttek-mentek más hobbik, elfoglaltságok az életemben, de alkalmanként, mint jó barát tértem vissza a zakatoló masinához, aki azért már kezdett kiöregedni, így pár éve úgy döntöttem meglepem magam karácsony alkalmából egy korban hozzám közelebb álló varrógéppel. Újdonsült kis barátom csendesebb, ügyesebb, sokoldalúbb volt, pedig egy egyszerű kis háztartási varrógépről beszélünk. Őt nyüstölöm időnként, mikor a kedv, a szabadidő vagy épp a szükség úgy hozza.
Ez az én rövid történetem - legalábbis, ami a varrást illeti.
