Egyik kedvenc ételem a máj, szinte minden formában. Korábban már próbálkoztam a zöldséggel kevert natúr változatát adni a kislányomnak, de valahogy nem igazán tetszett neki. Mondjuk annyira nekem sem :)
De nem adtam fel, és gondolkodtam kicsit, és elkészítettem a májas krémet - a siker szerencsére nem maradt el :) Kenyérre kenve, csak úgy ette a kislányom, a maradékot meg én...
A napokban sikerült majdhogynem szó szerint összedobálni ezt a nagyszerű, laktató hamit manócskámnak :)
Reggeli után kutatva találtam néhány karika maradék parizert. Gondoltam elkészítem a múltkori parizerkrémet, na de se mustár, se tejföl nem volt épp itthon... Azért nem adtam fel :) Így született meg ez a még egyszerűbb, és éppen annyira gyorsan elkészíthető, éppen annyira finom ketchupos parizerkrém recept.
Ma bátor voltam! - még manócska aludt gondoltam végre megnézem, hogy fest életem első önállóan készített lekvárja. Az almaszezon végét érezve, gondoltam megpróbálok átmenteni belőlük egy kicsit. A lekvár tűnt a legegyszerűbb megoldásnak.
A minap szintén kismama kolléganőmmel sétáltunk és felmerült a "ki mit eszik és hogy készíti azt a csemetéjének" téma. Örültem, hogy egy véleményen voltunk abban a kérdésben, hogy a kicsiknek főzés egyszerűen élvezetes és nagy élmény az anyukáknak. És abban is egyet értettünk, hogy inkább mi, amit ők, nem pedig fordítva.
Az én kicsi lányom ha tehetné nem élne máson csak folyadékon, naponta kb. 1,5-2 liter - főleg - tea elfogy. Néha többet iszik, mint én :) Na, de nem bánom, ártani nem árt, főleg, hogy a nagy kedvenc, mind igazán egészséges, mint például az almalé, vagy a C vitaminban gazdag csipketea - nem is volt még beteg!
Mivel ilyen kis folyadék fanatikus, gondoltam megpróbálkozom nála a levessel - a változatosság kedvéért. Jelentem a vizsgát sikeresen teljesítettük :) Csak úgy szürcsölte a kifejezetten neki készült zöldséglevest. Neki készült mivel mellőzi a sót, az ételízesítőt és a leveskockát, amiket gyakorta részesítünk előnyben, ha saját részre készül az a zöldségleves. És mégis finom és ízletes lett :)
Gyerkőcöm üléshuzatának kivitelezése után, az etetőszék szivacsának beborítását követően még mindig maradt némi anyagom abból a cuki narancssárga méhecskésből, ami olyan kedves, vidám és élénk, hogy már-már kiált azért, hogy olyan dolog készüljön belőle, amit mindenki láthat :)
Így született meg a gyerkőcméretű, kisebb vásárlások alkalmával kiválóan használható szatyrocska. Manócskának nagyon tetszik :)
Kislányomnak tápláló kajcsi, felnőtteknek nagyszerű desszert: a gyümölcsgríz.
Olcsó, villámgyors, finom reggeli anyának, apának és a nagy tesónak. Ő a parizerkrém.
Finom, tápláló és egészséges alapkrém főzelékekhez, zöldségekhez, gyümölcsökhöz: a rizspép.
Egyszerű, mégis nagyszerűen természetes és ízletes: az almalé - pöttömöknek, gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt.
Igyekeztem összegyűjteni minden fontosabb kelléket, ami a mindennapi főzőcskézéshez szükséges - elsősorban picurkás anyukáknak :) Lehet mindez triviális, de sosem lehet tudni... Félre értés ne essék, nem szeretnék senkit le "konyhai analfabétázni", de lehet akad olyan, akinél az anyaság hozza meg a konyha rejtelmeinek felfedezése iránti vágyat.
Valahogy már nem is rémlik, hogy honnan jött a kézműves világ megismerése iránti vágyam, de tény, hogy megvolt már egész kicsi koromban is. Menet közben sok mindent kipróbáltam, ami csak lehetőségként kínálkozott - hozzáteszem mindent csak hobbiszinten. Így kísérletezgettem a varrással is, vagyis az elején még csak valami nagyon hasonlóval, aztán gyakorolgattam, ügyesedtem, és rájöttem mi mindent lehet alkotni jó pár méter cérnával és némi, vagy épp kicsivel több anyaggal.
Már nem is emlékszem mi okozta azt a kis motoszkálást a fejemben, hogy nekem blogot kell létrehoznom... Minden esetre ez a gondolat időnként fel-fel bukkant - volt, hogy kósza fuvallatként, volt, hogy kissé erőteljesebb szellő formájában. Aztán nemrégiben beadtam a derekam. Jó fej voltam, és hallgattam magamra - az ember mégsem vitázhat állandóan saját magával :)
